Köszöntök minden kedves olvasót ezen a szép vasárnapi napon. Mondjuk nekünk annyira nem volt szép, ugyanis nem épp a legszebb játékunkat játszottuk a mai reggelen. Alapból ott kezdődtek a problémák, hogy pár alapemberünk nem volt jelen a meccsen. A legnagyobb hiányzó Viktor volt természetesen, de Töki is csak testben volt ott, viszont lélekben már aludt a 16 órás buszozás után. Így vágtunk neki a rangadónak, ami gyakorlatilag az első hely kérdéséről döntött. A másik oldalon egyébként fura volt, hogy a kezdés előtt 5 perccel még csak éppen ki tudtak állni az Oneillosok, ez azért nem Rómeóra vall. No persze ez csak a beetetés volt, mert nem sokkal később megérkezett a repülő Brazíliából és a vb-ről kiesett sztárok már fel is húzták a rózsaszín mezt (Itt túlzok, de most vicces kedvemben vagyok, valójában most nem volt sztár özönlés). A meccs kicsit  nyugodt tempóban indult, természetesen inkább az Oneillnál volt a labda, mi inkább kontrákra rendezkedtünk be. Sajnos az már ekkor látszódott, hogy a két csapat közti tudáskülönbség hamarosan ki fog jönni. Ezzel még nem is volt baj, inkább ott volt a probléma, hogy akarásban és küzdésben is jóval felülkeredtek rajtunk. Ebben az időszakban még azért tartottuk magunkat, sőt ha egy kicsit jobban sáfárkodunk azzal a kevés helyzetünkkel, akkor vezethettünk is volna. Nem tettük, ennek pedig Oneill gól lett a jutalma. Jött a szokásos tiki-taka, 3 passzból már el is jutottak a kapunkig, ott pedig könyörtelenek voltak, és nem adtak esélyt Faternak. Ez a gól még nem jelentett akkora vészt, ebben a periódusban még mindig nagyon pariban voltunk velük. Aztán ez egyik pillanatról a másikra mintha minden elszállt volna... Jöttek a buta hibák hátul, a pontatlan passzok a támadó zónában, és lomha mozgás az egész pályán. Persze nem fogom most ekézni a csapatot, mert amit eddig műveltünk az maga volt a csoda, csak elég látványosan omlottunk össze erre a rangadóra. Gyakorlatilag meg se kellett izzadnia a Rómeó féle 43975643875638947szeres bajnoknak. Kicsit elkeserítő volt látni ezt az elmúlt hetek függvényében. A második félidőre aztán még jobban kiütközött a két csapat közti különbség (hozzátenném reálisan a két csapat között 3-4 gól van maximum). Gyakorlatilag úgy fordultunk hátul, hogy azt még szegény Lipták is megirigyelné, és a támadójátékunk is leginkább a Kaposvári Rákóczi csapatának színvonalát súrolta. Na jó, a mennyeit nem bántjuk, inkább olyanok voltunk, mint valamelyik biszem-baszom afrikai csapat, amelyek össze-vissza rohangálnak nulla taktikával. Ezek alapján nem volt meglepő, hogy az Oneill ízekre szedett minket, és a vége elég csúfos 7 gólos vereség lett. Kétségbeesni nem kell, én eddig is mondtam, hogy a java csak most jön, és az eddig eredményeink szépek, jók, gyönyörűek, de nem mérvadóak a nagyobb csapatok ellen. Kereshetnénk mentségeket, hogy mi lett volna ha ezen a meccsen ott van Viktor, Papcsi, fejben egy Töki, de szerintem felesleges. Azért valami öröm is ért bennünket ma, mert hosszú idő után pályára lépett nálunk Gergő, csapatunk egykori spicc királya, a pályán orrot fújó védője, az állat! Reméljük a következő meccséig nem telik el megint ilyen rengeteg idő!

A Fapuma összeállítása: Borbély I., Tari G., Pap Zs., Reich A., Szabó I., Ilyés B., Deák G., Csonka N., ifj. Borbély I.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.